Szakál Ferenc

Szakál Ferenc

(1941–2018)

Nagykamaráson született 1941-ben. Szülőfalujában járt általános iskolába, majd 1959-ben a kecskeméti Piarista Gimnáziumban kitűnő eredménnyel érettségizett. 1966-ban mezőgazdasági mérnöki oklevelet szerzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. 1965 és 1967 között a Bánkúti Állami Gazdaság lökösházi kerületének agronómusa volt. A gödöllői egyetemen 1967-ben tanársegédként kezdhette el egyetemi oktatói pályáját. Pályafutása szempontjából meghatározó volt, hogy 1970-1971-ben FAO-ösztöndíjjal Ausztráliában sajátíthatta el a mezőgazdálkodás legújabb ökonómiai és operációkutatási ismereteit. A korszerű ismeretekkel felvértezve 1971-ben egyetemi doktori címet, majd 1980-ban kandidátusi fokozatot szerzett. Egyetemi adjunktusként, majd docensként kutatási témái elsősorban a termelési függvények gazdasági összefüggéseire, a vállalati tervezésre és a természeti erőforrások gazdasági kérdéseire terjedtek ki. Ebben az időszakban a mezőgazdasági üzemtan mellett a természeti erőforrások ökonómiája, a vállalatgazdaságtan, és a saját eredményei alapján kidolgozott gazdasági rendszerelmélet című tárgyakat oktatta. Emellett részt vett több tankönyv, így a három kötetes Mezőgazdasági vállalati gazdaságtan (1976-77-78) megírásában. 1980-ban a Mezőgazdasági Kiadó megjelentette a Mezőgazdasági rendszerek rugalmassága című elméleti könyvét. A 2000-ben megjelent Mezőgazdasági üzemtan I. tankönyv egyik fő szerzője volt.

1990-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Érdeklődése egyre inkább a fenntartható fejlődés mezőgazdasági kérdései felé fordult, amely területeken úttörő kutató és oktató tevékenységet fejtett ki. Jelentős szerepet vállalt az 1990-es évek elején az alakuló környezetgazdálkodási agrármérnöki szak kialakításában. Nevéhez fűződik a Környezetgazdaságtani Tanszék létrehozása, ami országosan is egyedülálló oktatási egységként jött létre.

1990-től, a rendszerváltozás időszakában intenzíven foglalkozott a mezőgazdaság átalakulásának kérdéseivel. Ebben a témakörben is több magyar és angol nyelvű publikációja jelent meg, és rendszeresen szerepelt szakmai, sőt politikai fórumokon. Képviselőként az Országgyűlés mezőgazdasági állandó bizottságában dolgozott, ahol az agrárkutatási, az EU-csatlakozási és külkereskedelmi területeken, valamint az új szövetkezeti törvény megalkotásának előkészítésében játszott fontos szerepet. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében a magyar delegáció tagja volt. Parlamenti feladatai mellett egyetemi tanári munkáját folyamatosan ellátta, amelynek során hasznosíthatta az Európa Tanácsban szerzett tapasztalatait is. 1998-ban visszavonult az aktív politizálástól, majd 2009-től az egyetemen is nyugdíjba vonult. Oktatói munkájáért Újhelyi Imre díjban részesült, átadták részére az Agrártudományi Egyetem Emlékérmét, kutatói és szakmai munkásságáért pedig a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesítették 2016-ban.