György Károly

György Károly

(1921-1985)

1921. május 15-én született a Zemplén vármegyei Cigánd községben, kisparaszti családban. Iskoláit Cigándon, Sárospatakon, Csermajorban, Keszthelyen végezte, 1952-ben a Gödöllői Gazdasági Akadémián mezőgazdász oklevelet szerzett.

1941-től 1948-ig Abaúj-Torna vármegyék Állattenyésztő Egyesületnél gyakornok, majd állattenyésztési ellenőr, amely tevékenység részeként a vármegye tenyészállat anyagának számbevételét, a köztenyésztés állami apaállat-ellátás szervezését és irányítását, tenyészállat akciók lebonyolítását és a törzskönyvezési munkákat végezte, valamint a háború után földhöz jutottak részére állattenyésztési és más gazdatanfolyamok szervezése volt a feladata, utóbbiaknak aktív előadója is volt.

1948-ban kinevezték állami állattenyésztési ellenőrré, és állattenyésztési főtanácsadói beosztást kapott Budapesten a Magyar Állattenyésztő Szövetségnél. A Keszthelyi Gazdasági Akadémián állattenyésztési továbbképző tanfolyamokat vezetett, amelyeken elő is adott.

1949. januárjában kinevezték az Abaúj megyei Mezőgazdasági Igazgatóság Állattenyésztési Szakszolgálata vezetőjévé. Ugyanezen év végén átrendelték a szervezés alatt álló Állattenyésztési Kutató Intézethez (ÁKI) tudományos kutatónak. Az Állatorvostudományi Főiskola Tenyésztéstani Intézeténél kapott beosztást, ahol részt vett az ÁKI Szarvasmarhatenyésztési Osztályának szervezésében és kutató munkájának beindításában.

1951-ben kihelyezett kutatóként végzett kísérleteket a borjak természetszerű felnevelésére és a két műszakos szarvasmarhatenyésztési munkára vonatkozóan a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémia Tangazdaságában, amelyhez kapcsolódóan széles körű és sokrétű tanfolyamokat szervezett (borjúnevelési és tejtermelési tanfolyam állami- és tangazdaság agronómusai, brigádvezetői, gazdasági szaktanárok, megyei és járási főállattenyésztők, borjúnevelők stb. részére).

1952-ben berendelték a Földművelésügyi Minisztérium Kísérleti és Propaganda Főosztályára, ahol tudományos eredmények adaptációjának (alkalmazási csoport) lett a munkatársa (előbb előadó, majd főelőadó), ezt követően a tömegoktatási csoport, később osztály vezetője volt, ahol a mezőgazdasági szakkörök, ezüstkalászos tanfolyamok, mezőgazdasági oktatófilm-gyártás és -forgalmazás szervezése és irányítása, ankétok, tapasztalatcserék, bemutatók, különböző szakmai versenyek szervezése, megyei és országos mezőgazdasági kiálltások lebonyolításában való közreműködés és a társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartás volt a feladata.

A Földművelésügyi Minisztérium 1957-ben történt átszervezése kapcsán a Szakoktatási és Kísérletügyi Főosztályon kapott beosztást, mint főelőadó. Itt előbb a mezőgazdasági szaklapok és tudományos folyóiratok, a mezőgazdasági oktatófilm-gyártás újbóli beindítása, majd a szak- és tankönyvkiadás gondozása, a minisztérium könyvtárának irányítása volt a feladata, később az állattenyésztés és állategészségügyi kutatások referense volt.

1963. január 1-től a Magyar Agrártudományi Egyesület (MAE) függetlenített főtitkárhelyettese, 1964-től 1977. február 28-i nyugdíjazásáig függetlenített főtitkára volt. Ekkor a MAE társadalmi alelnökévé választották.

György Károly több mint 20 évig vett részt a MTESZ vezetésének munkájában, korábban mint a gazdasági bizottság tagja, majd országos elnökségi tagként.

Függetlenített főtitkárságának ideje alatt a MAE dinamikusan fejlődött: a taglétszám 5.000-ről 19.500 fölé emelkedett, kialakult az egyesületi munkához anyagi biztonságot adó pártolótagság, megszilárdultak a szakmai társaságok és megyei szervezetek, kialakult azok szakosztályi szervezete, városi és járási helyi csoportok, az agrártudományi egyetemeken és főiskolákon ifjúsági csoportok, továbbá széles körű nemzetközi kapcsolatok alakultak ki. Erősödött és hatékonnyá vált a társegyesületekkel, szervekkel és főhatóságokkal való kapcsolat. Új tevékenységi formák alakultak ki, széles körű egyesületi tevékenyég bontakozott ki (utolsó teljes főtitkári évében 1976-ban mintegy 2.900 különböző egyesületi megmozdulás volt önálló- és társszervezésben). Főtitkári tevékenységének időszaka alatt a MAE mind a szakemberek körében, mind szélesebb közvéleményben rangos helyett vívott ki munkájával.

György Károly agrár- és tudománypolitikai szervező munkája mellett alkotó szakirodalmi tevékenységgel is intenzíven foglalkozott (számos könyv, illetve tanulmány szerzője vagy társszerzője, számos cikke jelent meg többek között a Magyar Mezőgazdaság, az Agrártudomány, az Állattenyésztés, a Tudomány és Mezőgazdaság című folyóiratokban, éveken át részt vett a Kincses Kalendárium szerkesztésében, ő készítette a Törzskönyvezési Évkönyvet is).

Alapításától (1956) kezdve haláláig (1985) szerkesztette a KGST Mezőgazdasági Állandó Bizottságának tudományos-termelési folyóiratának, a Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle magyar nyelvű kiadását, ezzel hozzájárulva a magyar kutatók nemzetközi szakirodalmi megjelenéséhez is (mivel a folyóiratban ugyanazok a cikkek jelentek meg minden tagországban az adott ország nyelvén).

Társadalmi munkában tagja volt az Agártudomány, a Búvár, az Állattenyésztés, a Mezőgazdasági Világirodalom című tudományos folyóiratok szerkesztőbizottságának, valamint közreműködött a Tudomány és Mezőgazdaság szerkesztésében.

Számos tudományos, illetve szakmai szervezet munkájában vett részt. Tagja volt többek között a Mezőgazdasági Könyvkiadási Tanácsnak (1957-től), az MTA Agrártudományok Osztálya Állattenyésztési Bizottságának (1973-tól), bekapcsolódott a MÉM Műszaki Fejlesztési Tanácsa, és a Fajtaminősítő Tanács munkájában. 1952-től tagja volt a Hazafia Népfrontnak, amelynek Országos Tanácsába 1972-ben választották be tagnak. 1955-től a Magyar Újságírók Szövetségének,  1958-tól pedig a TIT Agrár-, majd Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Választmányának, is tagja volt.

1946 és 1950 között a Nemzeti Parasztpárt tagja volt, az követően pedig semmilyen párthoz nem kapcsolódott.

Aktív szakmai, tudományos és közéleti tevékenységét 1985. március 27-én bekövetkezett halála szakította meg.