Csete László

Csete László

(1929–2019)

Csete László a gazdasági világválság kezdetén, 1929-ben született Szigetváron. Az ottani felső kereskedelmi elvégzése után, 1947-ben iratkozott be a budapesti Magyar Agrártudományi Egyetemre, de diplomáját 1951-ben már a Gödöllői Egyetemen vehette át. Az egyetemi tanulmányok befejezése utáni öt esztendőben alma matere Üzemtani Tanszékén volt gyakornok, egyetemi tanársegéd, majd adjunktus. Közben 1953-ban a Tudományos Minősítő Bizottságnál (TMB) külföldi ösztöndíjat nyert, amit Moszkvában, a Timirjazev Mezőgazdasági Akadémián töltött el és lett a közgazdaságtudomány kandidátusa.

Életének egy újabb – további pályáját meghatározó – fordulata 1956 decemberében következett el, amikor Erdei Ferenc meghívta az akkor alakuló intézetébe. Az Agrárgazdasági Kutató Intézetben tudományos munkatárs, osztályvezető, igazgatóhelyettes, később igazgató volt. Részt vett a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium Statisztikai és Gazdaságelemző Központja (STAGEK) megszervezésében. majd egy évtizedig vezette igazgatóként, főigazgató-helyettesként a Gazdaságelemző Igazgatóságot. Visszatérve az AKI-ba, majd onnan kiválva az AGRO-21 Kutatási Programiroda vezetőjeként tevékenykedett. Amikor Erdei Ferenc kezdeményezésére 1957-ben létrejött a Gazdálkodás című agrárökonómiai folyóirat, Csete Lászlót ott találjuk az alapítók és a lap áprilisban megjelenő első számának szerzői között. Ahogy a későbbi írásaiban, úgy ebben a cikkében is vezérfonalként húzódik végig a hatékonyság mint generáló elem: a ráfordítás-föld-hozam arányok, kölcsönhatások és összefüggések vizsgálata, s ezzel kapcsolatos hatékonysági szemléletmód, problémakezelés.

Az egyre magasabb és felelősségteljesebb beosztásai mellett maradt ideje és energiája az egyre újabb kutatási témákban való részvételre és az azokból származó új eredmények publikálására könyv, illetve szakcikk formájában. Könyveinek – szám szerint huszonötnek – egy részét társszerzőkkel – Erdei Ferenccel, Márton Jánossal, Láng Istvánnal, Glatz Ferenccel, Harnos Zsolttal stb. – írta. Szakcikkeinek nagyobbik hányada a Gazdálkodásban jelent meg, aminek 1976–2011 között felelős szerkesztője volt.

Minden alkalmat és lehetőséget megragadott arra, hogy a különböző tevékenységeivel – kutatás, folyóirat-szerkesztés, publikálás – a jövőt szolgálja. Talán ezért is történt úgy, hogy a számtalan elfoglaltsága mellett egy percig sem hagyott fel a tanári tevékenységgel. Alighogy megvált a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Üzemtani Tanszékétől, egy évvel később már a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola Üzemtani Tanszékén lett címzetes egyetemi docens, majd 1972-től címzetes egyetemi tanár. Eközben rendszeres előadója volt Budapesten a MÉM Vezető- és Továbbképző Intézetének, ahol a gyakorlati szakemberek előtt fejthette ki nézeteit a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről. Időben későbbi a gyöngyösi intézménnyel – a későbbi Károly Róbert Főiskolával – ápolt szakmai kapcsolata, amely – a Gazdálkodás mellett – tan- és szakkönyvek, tanulmányok lektorálásában, vizsgáztatásában is nyomon követhető. A Debreceni Agrártudományi Egyetem Üzemtani Tanszékének kollektívájával adták ki 1974-ben a „Mezőgazdasági vállalatok és üzemek gazdaságtana” című, tankönyvet és közel fél évszázados szakmai kapcsolata volt a mosonmagyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar – és annak jogelőd intézményei – Üzemtani Tanszékével.